A legújabb technológiák által uralt dizájn világában könnyű figyelmen kívül hagyni a hagyományos anyagokból készült bútorok tartós vonzerejét. Néhány szék azonban igazi klasszikusként tűnik ki, amely soha nem megy ki a divatból. XIV. Lajos korától a század közepéig ezek az időtlen dizájnok modern értelmezéseket inspirálhatnak.
A szék azon képessége, hogy megváltoztatja az ülésmódunkat, régóta ihletforrás a tervezők számára. Legyen szó púposról, hintaszékről vagy forgószékről, ezek a minták évszázadok óta léteznek, és továbbra is nyomot hagynak a kortárs dizájnban.
Az Eames Lounge Chairt Charles és Ray Eames tervezte 1946-ban. A házaspár évek óta kísérletezett rétegelt lemezzel, és az anyag sima ívei tökéletesnek bizonyultak a szék kialakításához.
Egy barátra volt szükség Billy Wilder filmes forgatásán, hogy inspirálja a házaspárt, hogy kísérletezésüket a bútorok birodalmába vigyék. A pár észrevette, hogy egy jerry-szerelt nyugágy, amelyet Wilder a készleten használt, nagyszerű kényelmet kínál. Úgy döntöttek, hogy kipróbálnak egy hasonló ülést öntött rétegelt lemez felhasználásával, és az eredmény az lett, amit ma Eames Lounge Chair néven ismernek.
A nyugágyon kívül a házaspár egy sor más mintát is tervezett, amelyek ezt az új öntött rétegelt lemez technológiát használják. Ezek közé tartozik az öntött rétegelt lemezből készült fotel és ülőbútor, az öntött rétegelt lemezből készült összecsukható paraván és a formázott rétegelt lemezből készült dohányzóasztal.
Ebben az időszakban Herman Miller kizárólagos piaci és forgalmazási jogokat szerzett az Eames díjnyertes öntött rétegelt lemez termékeihez. Elkezdték importálni a székeket Kanadába és Európába.
A Sense rendszer bevezetésével Herman Miller olyan kialakítást mutatott be, amely egyedülálló a szerszám nélküli összeszerelési képességei miatt. Az alkatrészek rögzülnek, kattannak és a helyükre pattannak, így szerszám nélkül össze- és összeszerelhetők, így 40 százalékkal csökken a beszerelési idő.
Ma a Sense rendszer egy sor moduláris, szabadon álló kínálatban elérhető, amelyek rugalmas és alkalmazkodó munkaterületeket tesznek lehetővé. Ezek az ajánlatok kiváló példái Herman Miller dematerializáció iránti elkötelezettségének, amely kevesebb anyag felhasználásával nagyobb teljesítményt nyújt.
A szabadidő székgyár gyökerei az 1807-ben alapított Sheboygan (wisconsini) bútorgyárhoz vezetnek. Thomas Groh, egy helyi üzletember megvásárolta a Sheboygan Chair Company-t, és gyárat épített a Falls Roadon. Ez a létesítmény gyorsan a székgyártás országos központjává vált, és naponta több mint 40 tucat darabot gyártanak.
Ebből a szerény kezdetből a szabadidőszékgyár az ergonomikus, fenntartható és funkcionális irodabútorok vezető tervezőjévé nőtte ki magát. A céget a dizájnminőség és a nagy teljesítményű ülések hírneve az egyik legelismertebb vállalattá tette az iparágban.
Miután Eames 1963-ban távozott Herman Millertől, Nelson és De Pree felvették Charles és Ray Eames-t, hogy csatlakozzanak hozzájuk tervezőcégükhöz. Ez a lépés bevezette a Herman Miller innovációs időszakát, és segített a vállalatnak nemzetközi tervezési erővé válni.
